Szeptember 29-én a 7. osztály részt vett az EGY A TERMÉSZETTEL című világkiállításon Budapesten.
Szeptember 29-én a 7. osztály részt vett az EGY A TERMÉSZETTEL című világkiállításon Budapesten.
"Tisztán látszik! - jövőtudatos fesztivál"
Szombaton a Sóstón megrendezett városi programba kapcsolódtak be a 4. osztályosok családjukkal.
A mobilitás hét keretében a 4. osztályosok pénteken kerékpáros ügyességi pályán tehették próbára magukat. Szlalomozás, lassúsági verseny, egyensúly feladatok közepette igazán mobilisak voltak.
A székesfehérvári mobilitási hét kapcsán a 3. osztállyal a Sóstón kirándultunk. Nagyon gazdag programon vehettünk részt és kellően el is fáradtunk. Jártunk a Kócsag-toronyban, megmásztuk a pókhálót, bujkáltunk a nádból készült hálóban, és még a 30 méter magas kilátóba is felmerészkedtünk. Nagyon jól éreztük magunkat.
Kedves Iskolatársaim!
Ülök az ágyamon, itt, Simonfán, és az oklevelemet nézem, ami azt bizonyítja, hogy a ’3. Talentumos vándortábor ZSELICI útvonalát’ teljesítettem.
Milyen kár, hogy máris vége van! Csak pár napja volt, hogy a kaposvári vonatról leszállva az Erdők Házában tettünk látogatást. Sok-sok érdekességgel találkoztunk, a fák kérgének vizsgálatától kezdve a vadak lábnyomain át az erdészek munkájáig. Ez után egy rövid (8 km-es) túrával-első szálláshelyünkre – a Ropolyi Vadászházhoz érkeztünk. Vicces volt, hogy a kapura egy táblát erősítettek, melyre kiírták, hogy SUGÁRVESZÉLY, miközben ez nem volt igaz, csak azért csinálták ezt, hogy rajtunk kívül más be ne merészkedjen.
A következő napon megnéztük a Zselic legnagyobb tölgyfáját, aminek törzsét öten tudtuk csak átérni. Ezután a zselici Csillagparkot kerestük fel, ahol érdekes csillagászati előadást, vetítést néztünk meg, és az erdő nagyvadjaival ismerkedtünk. Gyönyörű panoráma tárult fel előttünk mellette levő kilátóból. A harmadik napon, szállást váltó túránk során, a bőszénfai Szarvasfarmon is szétnéztünk. A Sasréti szálláson sátorban aludtunk. A zselici csühögővel is utaztunk, ami az ország legkeskenyebb nyomvonalú vasútján közlekedik. Esténként csillagokat néztünk. A társaság nagyon kellemes, jól kijövünk egymással. A kaptatók közös legyőzése, a beszélgetések a túrák közben, a futóverseny és a bátorságpróbák miatt közelebb kerültünk egymáshoz, még a felnőttekkel is.
Hát, ha tudnátok, milyen jó, hogy legyűrtük azt a több, mint 70 km-t! Túráink során volt nap, amikor 17 km-t is megtettünk. Még írok pár sort, de aztán mennem kell, mert Zsuzsa néni szeli a dinnyét, és nem szeretnék lemaradni!
Egyébként itt, Simonfán szállunk meg utoljára. A templom kertben ülve hallgattuk Márta néni szavait az ezüsthárs és a bükk együttéléséről. Még emlékszem az Érsek Kata néni által idézett mondatra, ami Aquinói Tamás szájából származik: „Ami Istenből látható, elég nekem ahhoz, hogy higgyem azt is, ami láthatatlan!”
Üdvözlettel: Balázs
Simonfa, 2021. 08. 02.
Holnap megyünk a kaposvári Virágfürdőbe, már nagyon várom!
2 keréken egy hétig, avagy bringás táborban az Alpokalján
Július 6-12-ig iskolánk 19 tanulója és 3 pedagógusa kerékpáros vándortáborban vett részt. 220 km-t bicikliztünk, minden este máshol aludtunk, magunk vittük a csomagjainkat. Ez elég nagy kihívás volt a 12-14 éves diákoknak, akik derekasan helytálltak. A próbatételben megerősödve, élményekkel gazdagodva jöttünk haza. Ízelítő az egy hét programjából:
Ásványok, kövek világával ismertette meg egy geológus házaspár a csoportot a kertjükben kialakított kincsestárban Zsirán.
Kópházán a horvát interaktív múzeumban baráti hangvételű, közös zenéléssel, énekléssel tarkított bemutatót tartott az alpolgármester.
Az 1700-as években épült nemeskéri evangélikus templom története.
A soproni parkerdőben erdészek előadása a Károly kilátóban és a Vadászati Múzeumban.
Kisbuszos városnézés Sopronban a lokálpatrióta Lajos bácsi vezetésével, aki minden ház történetéről mesélni tudott.
Áhítat a hidegségi Kneipp parkban, a fertődi Eszterházy kastélyparkban.
Világörökség kiállítás Fertőszéplakon.
Madárles és ökoszemlélet fejlesztés az egyedi stílusú erdésznővel, Diával.
Fürdőzés a hegykői és az illmitzi strandon
Bújócskázás a kastélypark bukszusai között.
Esti közösségépítő játékok, meccsnézés.
Vasárnapi „ebéd” a cukrászdában, ahová a ránk zúduló eső elől menekültünk.
Már azért is hálásak lehetünk, hogy minden körülmény lehetővé tette a tábor megszervezését. De hogy mi mindenért vagyunk még hálásak, hadd soroljam fel itt:
Balesetmentesen, sérülésmentesen tettük meg a 220 km-t. Tanulóink betartották a szabályokat, figyeltek egymásra és az autós közlekedésre.
Minden technikai körülményt kiválóan biztosított a Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetség. Karbantartott, terepnek megfelelő bringák, fejvédők, táskák vártak bennünket. Színvonalas szállásokon pihenhettünk.
A túrakísérőnk egy helybéli pedagógus hölgy volt, aki maximálisan figyelembe vette kéréseinket, készséggel segített bennünket és határozottan vezette csapatunkat egész héten.
Olyan változatos programokon vehettünk részt, amely mindannyiunk épülésére szolgált. Betekinthettünk a térség természeti, kulturális kincseibe, melyeket elhivatott, jó előadói készséggel megáldott emberek mutattak be.
Az időjárásra sem panaszkodhattunk. Gyönyörű napsütésben tekerhettünk, fürödhettünk. Az eső háromszor ért el bennünket, de mindig fedett helyen voltunk.
Iskolánk tanulói minden helyszínen dicséretben részesültek kulturált, érdeklődő viselkedésükért.
Köszönöm kollégáimnak – Stampelné Géringer Mártának és Érsek Katalinnak -, hogy a tábor szervezésében és lebonyolításában segítettek.
Sáriné Rádi Zsuzsa
Első osztályosaink a víz világnapját online is megünnepelték.
-rumbatök dobozból
-kulcstartó, fülbevaló kávékapszulából.
Vándortábori beszámoló
Nagyon örülünk, hogy ez a tábor létrejött, hiszen több hónapig csak otthon ültünk a lakásban. De így most kiszabadulhattunk a természetbe és együtt lehettünk a barátainkkal, sőt új barátokat is szereztünk. Nagyon izgalmas volt sátorban aludni, kilépni a megszokott komfortzónánkból, és szokatlan körülmények között helytállni.
2020. július 29-én indultunk el a mecseki vándortáborba: 18 tanuló és 3 pedagógus. A szállításban egy szülő is segítségünkre volt.
A tábori programokat a Pécsi Állatkertben kezdtük, ahol még fókaetetést is láthattunk. Ezután egy rövid túrát tettünk az 535 méter magas Misina csúcsán álló TV- toronyhoz. Innen már csak pár száz méter volt a Kis-tubesi kilátó, ahonnan gyönyörű kilátás tárult a szemünk elé. Miután megcsodáltuk Pécset és környékét, folytattuk utunkat a Tubesen álló János-kilátóhoz, majd elmentünk a Lapishoz, ahol a honfoglalás 1100. évfordulójára a Mecsek 7 jellemző kőzetéből épített emlékmű megtekintése után platón utaztunk tovább Vágotpusztáig. Itt segítőnk, Jenő bácsi beszélt nekünk a Mecseki Láthatatlanokról, akik az ’56-os forradalom leverése után a Mecsekben rejtőzködve vittek véghez akciókat. Első táborhelyünkön Sikondán egy jó focimeccsel zártuk a napot.
A második napon helyi kísérőt is kaptunk, Szabolcs bácsit aki barlangász volt. Elsőként a mánfai Árpád-kori templomhoz mentünk. Itt tájékozódni tanultunk, majd a templom előtt álló két fa korának meghatározása után megtekintettük belülről is a templomot. Folytattuk utunkat a gyönyörű Melegmányi-völgybe. Út közben érdekes előadást hallhattunk az erdőgazdálkodásról. A völgyben megcsodáltuk a karsztképződményeket és a forrásokat, közben sok érdekes dolgot megtudtunk a denevérekről, a barlangokról, és a környék ivóvízellátásáról. Egy kis barlangászással zártuk a 15 km-es túránkat.
A harmadik nap táborhelyváltó 14 km-es út következett Zobákpusztára. Menetközben megcsodáltuk a Rákos- völgy mésztufaképződményeit, láttuk a hazánkban ritka ásványnak számító fonolit lelőhelyét is. A táborunk nagy füves területe csábított minket a focira, röplabdára, ilyenkor elszállt minden fáradságunk. Az esti áhítat után a plédeken fekve a csillagos égben gyönyörködtünk.
A negyedik napon körtúrára indultunk a Hidasi-völgyben. A Mecseki Bányász emlékúton haladva jutottunk el a Máré-várhoz, ahol meséltek nekünk a vár legendájáról, történetéről, jelenéről. A vártól egy rövid sétával jutottunk el a magyaregregyi erdei fürdőhöz, ahol jól esett a felfrissülés a kánikulában. Vacsora után számháborúztunk és szalonnát sütöttünk, tábortűznél énekeltünk.
Az ötödik napon Püspökszentlászló felé haladtunk, ahol „csak az egyik oldalon sütik a palacsintát”, mivel a falu egyetlen utcájában csak az egyik oldalon épültek házak. Megtekintettük a püspöki nyaralót és az arborétumot, majd a Zengőre indultunk tovább. Egy meredek úton érkeztünk a Mecsek legmagasabb, 681 méteres csúcsára. Itt felmentünk a kilátóba, ahonnan tiszta időben akár a Badacsony is látható. A Bazsarózsa-tanösvényen haladva értük el a Dombay-tó partján lévő szálláshelyünket. A 12 km-es út után jólesett a fürdőzés a tóban. Farkaséhesen ültünk le a hagyományos vasárnapi menühöz, amit mi nem délben, hanem este fogyasztottunk el. Senkit nem kellett biztatni a húsleves és a rántott hús elfogyasztására.
A hatodik napon ismét körtúra következett: Zengővárkonyban a Tojásmúzeumot és a Szalmakincstárat néztük meg. Fagyizás után a híres szelídgesztenyésben megálltunk Rockenbauer Pál sírjánál. Nem hagytuk ki a Pécsváradi Várat sem, ahol tárlatvezetés keretében ismertük meg a vár történetét. Szálláshelyünkre visszaérve strandolás és táborzárás volt a program. Játékos vetélkedő után értékeltük a Mecsekben töltött hetet, megosztottuk érzéseinket. Mindenki dicsérő oklevelet, kitűzőt kapott. Egy kis buli is kerekedett, ahol énekeltünk, táncoltunk.
A hetedik nap reggelén Pécsre indultunk: megtekintettük a belváros jellegzetes épületeit, hallottunk pár szót pécsi híres emberekről. Rövid szabadidő után indultunk el Székesfehérvár felé.
Köszönjük ezt a tartalmas hetet Márta néninek, Kati néninek, Zsuzsa néninek. Nagyon jó volt látni élőben is a Mecsek természeti kincseit, amiről eddig csak a könyveinkben olvashattunk. Közösségépítő élmény volt, hogy olyan embereket is megismertünk, akik mellett az iskolában csak elmentünk volna. Sokat fejlődtünk, edződtünk kitartásban, önállóságban. Mindenkinek csak ajánlani tudjuk, hogy jövőre jöjjön el a táborba!
A beszámolót Pintér Hanna és Varga Dani tollából egybeszerkesztette Zsuzsa néni