Egyszer felébredtem, És rózsaszín volt minden, Álmodom vagy ébren vagyok? Nem tudtam hirtelen. Oly szép álom lett volna, Ha nem kelek fel máris, Sokra nem emlékszem, Homály volt most is. Felriadtam szép álmomból, Sötétség volt mindenütt, Aztán felcsillant egy kis fény, A gardróbom mögött. Elindultam szépen lassan, Kíváncsian figyelve, Látom e még egyszer, Vagy csak képzelegtem. Aztán megint jött a fény, Most már közelebb mentem, Egy kis angyalka ült, Kecsesen, csendesen. Felcsillant apró szemecskéje, Igézően nézett rám, Felemelte kezét, S odalépett hozzám. Mikor kinyitottam szemeimet, Egy nagy fán csücsültem, Kis Angyalka mellettem, Ugyanolyan csendesen. Egy pillanat múlva megszólalt, Csilingelt a hangja, Azt kérdezte mire vágyok, Ebben a pillanatban? Nem tudtam felelni, Néztem a szemébe, Megláttam az apró fényt, Kis kezecskéjében. Fénylő port szórt belőle, Tiszta lett minden, Tudtam mire vágyom, Ott
Sok-sok szeretettel: Incze Rebeka