Talentum * 2020. 08. 24. - 14:43

Vándortábori beszámoló

     Nagyon örülünk, hogy ez a tábor létrejött, hiszen több hónapig csak otthon ültünk a lakásban. De így most kiszabadulhattunk a természetbe és együtt lehettünk a barátainkkal, sőt új barátokat is szereztünk. Nagyon izgalmas volt sátorban aludni, kilépni a megszokott komfortzónánkból, és szokatlan körülmények között helytállni.

   2020. július 29-én indultunk el a mecseki vándortáborba: 18 tanuló és 3 pedagógus. A szállításban egy szülő is segítségünkre volt.

    A tábori programokat a Pécsi Állatkertben kezdtük, ahol még fókaetetést is láthattunk. Ezután egy rövid túrát tettünk az 535 méter magas Misina csúcsán álló TV- toronyhoz. Innen már csak pár száz méter volt a Kis-tubesi kilátó, ahonnan gyönyörű kilátás tárult a szemünk elé. Miután megcsodáltuk Pécset és környékét, folytattuk utunkat a Tubesen álló János-kilátóhoz, majd elmentünk a Lapishoz, ahol a honfoglalás 1100. évfordulójára a Mecsek 7 jellemző kőzetéből épített emlékmű megtekintése után platón utaztunk tovább Vágotpusztáig. Itt segítőnk, Jenő bácsi beszélt nekünk a Mecseki Láthatatlanokról, akik az ’56-os forradalom leverése után a Mecsekben rejtőzködve vittek véghez akciókat. Első táborhelyünkön Sikondán egy jó focimeccsel zártuk a napot.

   A második napon helyi kísérőt is kaptunk, Szabolcs bácsit aki barlangász volt. Elsőként a mánfai Árpád-kori templomhoz mentünk. Itt tájékozódni tanultunk, majd a templom előtt álló két fa korának meghatározása után megtekintettük belülről is a templomot. Folytattuk utunkat a gyönyörű Melegmányi-völgybe. Út közben érdekes előadást hallhattunk az erdőgazdálkodásról. A völgyben megcsodáltuk a karsztképződményeket és a forrásokat, közben sok érdekes dolgot megtudtunk a denevérekről, a barlangokról, és a környék ivóvízellátásáról. Egy kis barlangászással zártuk a 15 km-es túránkat.

   A harmadik nap táborhelyváltó 14 km-es út következett Zobákpusztára. Menetközben megcsodáltuk a Rákos- völgy mésztufaképződményeit, láttuk a hazánkban ritka ásványnak számító fonolit lelőhelyét is. A táborunk nagy füves területe csábított minket a focira, röplabdára, ilyenkor elszállt minden fáradságunk. Az esti áhítat után a plédeken fekve a csillagos égben gyönyörködtünk.

   A negyedik napon körtúrára indultunk a Hidasi-völgyben. A Mecseki Bányász emlékúton haladva jutottunk el a Máré-várhoz, ahol meséltek nekünk a vár legendájáról, történetéről, jelenéről. A vártól egy rövid sétával jutottunk el a magyaregregyi erdei fürdőhöz, ahol jól esett a felfrissülés a kánikulában. Vacsora után számháborúztunk és szalonnát sütöttünk, tábortűznél énekeltünk.

    Az ötödik napon Püspökszentlászló felé haladtunk, ahol „csak az egyik oldalon sütik a palacsintát”, mivel a falu egyetlen utcájában csak az egyik oldalon épültek házak. Megtekintettük a püspöki nyaralót és az arborétumot, majd a Zengőre indultunk tovább. Egy meredek úton érkeztünk a Mecsek legmagasabb, 681 méteres csúcsára. Itt felmentünk a kilátóba, ahonnan tiszta időben akár a Badacsony is látható. A Bazsarózsa-tanösvényen haladva értük el a Dombay-tó partján lévő szálláshelyünket. A 12 km-es út után jólesett a fürdőzés a tóban. Farkaséhesen ültünk le a hagyományos vasárnapi menühöz, amit mi nem délben, hanem este fogyasztottunk el. Senkit nem kellett biztatni a húsleves és a rántott hús elfogyasztására.

   A hatodik napon ismét körtúra következett: Zengővárkonyban a Tojásmúzeumot és a Szalmakincstárat néztük meg. Fagyizás után a híres szelídgesztenyésben megálltunk Rockenbauer Pál sírjánál. Nem hagytuk ki a Pécsváradi Várat sem, ahol tárlatvezetés keretében ismertük meg a vár történetét. Szálláshelyünkre visszaérve strandolás és táborzárás volt a program. Játékos vetélkedő után értékeltük a Mecsekben töltött hetet, megosztottuk érzéseinket. Mindenki dicsérő oklevelet, kitűzőt kapott. Egy kis buli is kerekedett, ahol énekeltünk, táncoltunk.

    A hetedik nap reggelén Pécsre indultunk: megtekintettük a belváros jellegzetes épületeit, hallottunk pár szót pécsi híres emberekről. Rövid szabadidő után indultunk el Székesfehérvár felé.

   Köszönjük ezt a tartalmas hetet Márta néninek, Kati néninek, Zsuzsa néninek. Nagyon jó volt látni élőben is a Mecsek természeti kincseit, amiről eddig csak a könyveinkben olvashattunk. Közösségépítő élmény volt, hogy olyan embereket is megismertünk, akik mellett az iskolában csak elmentünk volna. Sokat fejlődtünk, edződtünk kitartásban, önállóságban. Mindenkinek csak ajánlani tudjuk, hogy jövőre jöjjön el a táborba!

                                  A beszámolót Pintér Hanna és Varga Dani tollából egybeszerkesztette Zsuzsa néni